11. Fejezet- The casting

Sziasztok!

Jó olvasást! puszi: LilyV Az irónia főként az elme játéka. A humor inkább a szívé, az érzelemé. Jules Renard   A hétfő eseménytelenül zajlott. Még a Tekergők sem párbajoztak a Mardekárosokkal, ami azért már nagy szó. Hihetetlen, hogy elrepült a hétfő, pedig nagyon úgy tűnt, hogy soha nem lesz vége, főleg abban az 1 órában, amit ki kellett bírnom Victor társaságában. De már nem játszok sokáig max 2-3 nap. De legalább sikerült megbeszélni a kvidics edzéseket. Minden válogató holnap lesz. Házanként. Ahhoz van a legkevesebb kedvem, hogy a Tekergők nagy részével kelljen osztoznom a pályán, jobban örültem volna, ha simán másik nap tartottuk volna. Most itt ülök, a többiekkel együtt számmisztikán, és erősen próbálunk az osztály többi tagjával együtt nem elaludni. Vector épp valami hülyeséget magyarázott, hogy a számok azt is befolyásolják, hogy mikor lesznek utódaink. . . hiszi a piszi. Meg, hogy ha a Mars a Jupiter és a Luna (Hold) együtt áll, akkor hatalmas erők szabadulnak fel. Nagyjából ennyi jutott el a tudatomig. - Miss Evans! Maga mikor is született? - zökkentett ki. - Elnézést, de ennek mi köze, ehhez az egészhez? -kérdezem értetlenül. - Csak kíváncsi vagyok, hogy mik az uralkodó bolygói. - nézett rám. Én meg mint „jó” diák kénytelen voltam válaszolni.  - 1995 január 30-ikán. - válaszoltam nyugodtan. - Hmm . . . ez igen érdekes. Felettébb érdekes. - nézett rám. - Bolygók sokasága állt együtt. - szerencsére már nem tudta befejezni és végre kicsengettek. Már nem bírtam volna nyitva tartani a szemem, pedig nem is vagyok álmos. Az elsők között voltunk, akik kimentek a teremből.  - Ez a nő teljesen meghibbant. - sóhajtott Sirius. - Ezentúl, ha nem akarunk tanulni, akkor csak kérdezni kell tőle, valamit ami a számokkal kapcsolatos, és elkezd arról hablatyolni. - Nekem aztán mindegy miről beszél. Csak engem hagyjon békén. Még szerencse, hogy a többi óra sokkal érdekesebb lesz. - válaszoltam. - Még hogy érdekesebb. És a mágiatörténelem? - érdeklődött James. - Sokkal érdekesebb, mint kiszámolni, hogy mikor lesz gyerekem nem? - Attól függ. Engem igen is érdekel, hogy mikor lesz gyereked. - vette fel a legelbűvölőbb mosolyát. - Jó neked. Én nem hiszek az ilyenekben. - Azt nem mondtam, hogy én hiszek benne, de azért ki tudja? Lehet, hogy valóra válik? - húzta fel szemöldökét. - Egyébként az átváltozástan se sokkal jobb. Megnéztem a könyvet, animágiát fogjuk venni, ami baromira nehéz. - fejtette ki a véleményét Emi. - Lehet, hogy nehéz, de van aki eleget tud róla. Nem igaz Lil? - én csak bólintottam. A srácok csak néztek rám és nem értettek semmit. - Majd segítesz? - nézett rám Katy boci szemekkel. - Persze. - nevettem. - Mi az amit még nem tudunk rólad Lilyke? - kérdezi bájosan Sirius. - Az első és legfontosabb, amit szerintem már említettem valamikor régen, hogy NE szólítsatok Lilykének! - mosolyogtam. - Mintha rémlene valami. - nevetett Sirius. - És pontosan honnan tudsz te annyi mindent az animágiáról? - kérdezte Remus. Köszönöm az Istennek, akiben nem is hiszek, vagy bárkiben, aki elintézte, hogy becsengessenek. - Bejöhetnek. - hívott be minket McGalagony. Ez után már nem történt semmi érdekes, csak elkezdett mutatni pár egyszerűbb varázslatot, és fél méteres házi dolgozatot kell írnunk az animágiáról, mivel következő órán azzal fogunk foglalkozni. A diákok nagy része felsóhajtott, mivel ma lesznek a kvidics válogatók, így a mai napot szinte biztos, hogy nem fogják tanulással tölteni, de holnap után viszont már óránk lesz. - Hogy az a! Ezt nem hiszem el! Hogy lehet ennyire . . . áhh!!! - dühöngött Kate. Mellesleg Katy is terelő szeretne lenni, Mel-lel együtt. - Katy! - mondtam nyugodtan, ezzel kirángattam a dühéből. - Válogató max 3 óra, egyébként mi kaptuk meg legkésőbbre a pályát, úgyhogy, ha akarnál akkor még rengeteg időd lenne tanulni. - fújtatott egyet rám. - Utálom, ha igazad van! - nézett rám dühösen. Ezek után már viszonylag nyugodtan telt a tanítás. Ebédkor jöttek jó pofizni. Pfuj undorító! Csak azért, hogy bevegyem őket a csapatba. Amikor már legalább az ötödiknek mondtam el, hogy felőlem a legelbűvölőbb kicsi kis pofikát is előveheti, de a válogatón nem fog számítani, hogy ki mennyire van jóban velem. Az utolsó két óránk is nyugis volt, főleg az SVK. Ahogy Sirius „véletlenül” megátkozta Malfoy-t. Szegényke a gyengélkedőn kötött ki. Akkorát röhögtem volna, de mint jó prefi próbáltam visszafogni magam. A válogató ideje rohamosan közeledett. Katy, mint azt sejteni lehetett nem tanult, egy szót se átváltozástanra. Még arra is nehezen vettem rá, hogy megírja az SVK háziját. Mel és Katy egyre jobban izgultak az idő előrehaladtával. Úgyhogy Alice, Emily és én átmentünk nyugtatgató funkcióba. Végül, hogy agyon üssük az időt lementünk és megnéztük a Hollóhátat és a Mardekárt. Miután végeztek lementünk az öltözőbe és sikeresen megtaláltam az új seprűmet is, amit ajándékként kaptam aputól. Végül kimentem James-szel együtt. Kint hatalmas hangzavar volt. - Ezeket mindig annyira imádtam, amikor senki nem figyel senkire, de mindenki beszél valakihez. - nevettem. - És most jön a lényeg, hogyan vonjuk magunkra a figyelmet. - gondolkozott. - Hé! Te már voltál csapatkapitány, te tudod. - néztem rá. - Úgyhogy találd ki gyorsan! - legelbűvölőbben mosolyogtam rá. - Hüm! Erről a mosolyról sok minden eszembe jut. - figyelt fel rám kihívóan. - Oh, igen na és mi is például? - ha játszani akarsz, akkor játszunk. - Szerintem felfigyelnének ránk, ha megcsókolnálak. - én közel hajoltam hozzá, de csak annyira, hogy még magamat le tudjam állítani. - Biztos vagy benne? - suttogtam, ahogy a lélegzete már az arcomat cirógatta. - Csak sajnos abból én jönnék ki rosszabbul. - adtam egy puszit az arcára és gyorsan elhúzódtam. - Nem mondták még, hogy nem szabad játszani egy férfival? - Mintha már említették volna. - vágtam elgondolkozott arcot. - És hogy érted, hogy te jönnél ki belőle rosszabbul? - Ha megnézed, az összes olyan griffendéles lány itt van, aki bekerülhet a csapatba, és nem is tudom, hogy miért is? - néztem végig rajta. - Ohh, hogy az. - Na akkor, hogy elkezdhetnénk, van ötlet, hogy hogyan fogjuk be a szájukat? - Csak egy. Emlékszel még, milyenek voltunk régebben? - Én csak felhúztam a szemöldököm. - Régi nagy kiabálások? - megvilágosultam. - Szóval 3-ig számolok és 3-ra, hogy elég, megfelel? - Naná! - Akkor . . . 3! - ELÉG!!!!! - ordítottunk egyszerre. Mindenki elkussolt, és mindenki nagy szemekkel nézett ránk. Mi meg elkezdtünk nevetni. - Na ha már meg volt a mai traccs party, akkor esetleg jöhet a kviddics? - kérdeztem én. Mindenki bólogatott. Akkor mindenki fogja meg a seprűjét és 5 bemelegítő kör. - mondtam. Csak a lányokra gondoltam, de a fiúk is elkezdtek repülni, végül is nekem aztán mindegy. - Aú! Ez fájt. Rád jobban hallgatnak. - Tudod a félelmetes prefektus kisasszony tudja, hogyan érje el. - Mit szólnál egy versenyhez? - James, te mindig meg tudsz győzni. - Akkor 5 kör, aki hamarabb ér vissza ide. - én csak bólogattam. Vettük a seprünk és felszálltunk. Ott megkezdődött a verseny. Egész végig a nyomába repültem, csak az utolsó kör második felében vettem át az előnyt. És megálltam ott, ahonnan indultunk. - Wáó Lily a végén még félni fogok tőled. - Jól teszed. - lassan, a nagy többség megtette az utat, kivéve egykét olyan Barbi-babát, akinek már a felszállás se ment. - Akkor, akiknek sikerült megtenni a távot, azok maradnak, a többiek, mehetnek, nem fognak bekerülni a csapatba. - ezúttal James adta ki a parancsokat. - Lily! - nyávogott az egyik Barbi-baba. - Ez ránk is vonatkozik? - Sajnálom, de igen, amíg én nem mondok mást, addig James szava is elég. - néztem le rá. - Ez nem igazság! - pufogott, majd elment. - Lil! - szólt James. - Mi lenne, ha a továbbiakban is folytatnánk így? - Rendben! - válaszoltam tömören. - Az első két védő srác menjen a karikákhoz, lányok terelők és fiú hajtók két csapatba. És kezdődhet a játék! - mondtam, ők úgy is tettek. James-szel feljebb repültünk, és néztük a játékot. James-szel megvitattuk, hogy mit gondolunk. Ez így ment, amíg el nem fogytak a jelentkezők. Utána mivel én nem tudtam, hogy két védő közül, melyik a jobb és James pedig nem tudta, hogy az egyik hajtó helyre kit rakjon be, ezért játszottak még egyet. A két lehetséges védővel, az esélyes hajtókkal és persze a csapat további, beválogatott részével. - Oké, akkor ezzel meg is volnánk. Nálunk a védő Sophie lesz, a két terelő Katy és Mel, és a hajtók Jasmine, Kira és Rebecca. - miután ezt elmondtam James is fel sorolta a csapata tagjait. Persze a két terelő Sirius maradt és Reg lett. Szerintem nagyon jó csapatai lesznek idén is a Griffendélnek. James-szel maradtunk utolsónak. Majd együtt mentünk felfelé, és a csapatainkról beszélgettünk, egészen addig, amíg Victor-ba nem botlottunk. - Lily te miért járkálsz Potter-rel ilyenkor édes kettesben? - kérdezte dühösen. - Miért mi bajod van vele? - kérdeztem idegesen, még is hogy képzeli?! - Tudtommal még velem jársz! - Ha így folytatod akkor már nem sokáig! James-szel barátok vagyunk. - Én . . . én csak azt hittem, hogy ti . . . hogy . . . Ő James Potter, a Roxfort nagy nőcsábásza, mit gondoltam volna? Lily én csak szeretlek téged! - fogta meg a kezem és rántott magához. Nekem nem sok hiányzott ahhoz, hogy tökön rúgjam. - Jól van na! Nem haragszom. - néztem rá. - De most mennénk fel a többiekhez, ha nem bánod. - kérlek édes istenem, vagy bárki. - Ha azt mondanám, hogy igen, akkor is mennétek nem? - én pedig próbáltam bocsánat kérően bólogatni. - Akkor menj csak Édesem! - gyors csókot váltottunk, majd elváltunk egymástól. Miután már hallótávolságon kívül voltunk, James megszólalt. - Kitűnően csináltad! - nézett rám és mosolygott. - Öhm mit is? - Ahogy az ujjaid köré csavartad. Senki sem tudna neked ellenállni. - nézett rám dicsérően. - Ezért nekem kell elviselnem, de már nem bírom. - fintorogtam el. Ő pedig szorosan átölelt. - Köszönöm. - néztem fel rá. - Bármikor számíthatsz rám! És szerintem már eléggé ragaszkodik hozzád, nem kéne tovább játszanod. - Lehet, hogy holnap szakítok vele. - az út hátralevő részén végig nevettük. Olyan kellemes volt, ahogy a derekamnál fogott és ölelt magához. Így léptünk be a klubhelyiségbe. Ott mindenki nagy szemekkel nézett ránk. Mi meg csak nevettünk tovább. - Mi az Tapi? Nem tudod felkaparni az állad a padlóról? - kérdezte röhögve James. - Ti . . . ti most együtt vagyok? - kérdezte akadozva, mi meg még jobban nevettünk. James eközben mögém lépett és átkarolt hátulról. - Mit szólnál, ha egy kicsit megviccelnénk őket? - súgta a fülembe. Én pedig próbáltam úgy fordulni a karjaiban, hogy lássam a gyönyörű szép szemeit. Megértettem mire gondolt. Egy aprót bólintottam. Maga felé fordított, mélyen egymás szemébe néztünk. Majd átölelte derekamat, fulladás szorosan összesimultunk. Lábujjhegyre álltam. Lehajolt hozzám, szája végigfutott az enyémen. Azt amit akkor éreztem, mindennél jobb volt, egyszerűen képtelen érzés, lehetetlen szóba önteni. Iszonyúan jó volt, ahogy ajkai csókolták az enyémet, ahogy a karjai ölelték derekam. Teljesen elvesztem. Egyszer csak, nem tudom mennyi idővel később, de elváltak ajkaink. Egymás szemébe néztünk, és furcsa csillogást véltem felfedezni a gyönyörű barna szemeiben, amit nem tudtam hová tenni.  - Wáó! - kommentárt Sirius. - Szóval összejöttetek. - nevetett.  - Nem egészen. - mondta James barátja felé fordulva. - Nem hallottál arról, hogy kész átverés? - néztem én is feléjük. - Vagyis ti nem is vagytok együtt? Csak megjátszottátok a csókot? - kérdi Reg. - Valahogy úgy. - válaszolta James. - Huh! Pedig nem semmit csók volt. - nézett minket Emi. Vállat vontam. Leültünk a kanapéra. - Egyébként szerintem Lily eléggé az ujjai köré csavarta Victor-t. - mondta James. - Akkor holnap szakítasz vele? - kíváncsiskodott Kate. - Igen! Végre! - lelkesedtem fel én is. - De mi is ott leszünk! - Ez természetes. - mosolyogtam. - Lemegyünk vacsizni? - Még szép! Kilyukad a gyomrom. - adott hangot Reg.  - Akkor nyomás, nehogy éhen halj! - nevettem. Lementünk és mindenki megtömte a hasát, majd felmentünk a csajokkal a hálókörletbe és megcsináltuk a holnapi házikat. U.I.: A dőltbetűs rész nem valósághű, és nem igazodik J.K. Rowling által írtakhoz.