36. Fejezet – Romantic parts of the life

Sziasztok!
Folytatódik a szerelmes történet és a karácsonyi hangulat.
Taylor Swifttől a Love stroy illik ehhez a részhez.
Jó olvasást!
Puszi
LilyV
xoxo

 

A szerelem melege rokon a nap erejével. A nap a legnagyobb tűzforrásunk, de életadó szerepéhez hozzátartozik a tőlünk való távolsága is. Hasonlóképp a valódi szerelem: egyszerre legfőbb tűz, leghőbb izzás, de ugyanakkor a lélek soha nem szűnő, véghetetlenül gyengéd tartózkodása is.
Pilinszky János

 

A boldogság csak úgy áradt belőlem, amióta James megkérte a kezem. Igaz alig pár órája történt, de egyszerűen nem tudtam felfogni. Képtelen voltam. Csak feküdtünk, egymás karjaiban, a fejemet a mellkasára hajtottam és néztem a gyűrűt. A gyűrűt amit már nagyon is jól ismertem. A gyűrűt, amit először kaptam tőle és reménykedtem, hogy most minden másként alakul. Amikor eszembe jutott valami, egy kérdés, ami nagyon is érdekelt.
- Drágám, miért pont ma? - kérdeztem mosolyogva.
- Igazából karácsonykor akartam, de mondtad, hogy nem akarod, hogy megint mi legyünk a központban. És azt hiszem egy esküvői hírrel igencsak központban lettünk volna. Meg aztán holnap szülinapom, úgy gondoltam, ha másért nem, akkor a szülinapom miatt nem fogsz nemet mondani. - öltötte ki a nyelvét, mire én durcásan elhúzódtam tőle. - Jajj, tudom, hogy nem azért mondtál igent, vagyis nagyon remélem. - húz vissza magához.
- Még szép, hogy nem azért. - mondom még mindig durcásan.
- Naaa Szerelmem, fejezd be ezt a durcázást, ez a mi napunk. - mosolyog csábosan, aminek képtelenség ellenállni. Így visszagömbölyödtem hozzá, kicsit úgy érzem magam, mint egy elégedett macsek, amelyik a következő pillanatban elkezd dorombolni. Szerencsére én azért nem doromboltam.
- Ez volt az, amit a fiúkkal titkoltál előlem, ugye? - kérdezem mosolyogva, mire bocsánatkérően néz rám.
- Hát igen. Muszáj volt tanácsot kérnem.
- Tanácsot kérni? A Nagy James Potternek? - nevettem fel vidáman, mire megesett kölyökkutya szemekkel nézett rám.
- Jól van na, az első lánykérésnél előttem a tervemet. De most mindent jól akarok csinálni. - vigyorog.
- Ezt örömmel hallom. - csókolom meg boldogan. Ezután pedig a nap további részét a szobában töltöttük, csak valami nasiért mentünk le. De nem futottunk össze senkivel sem, mivel ahogy hazajöttek gondolom mind ágyba dőltek, mert holnap a maival ellentétben délelőtt kell bemennünk James szülinapi, családi vacsija miatt. Így mi sem maradtunk fenn sokáig Jamesszel, hogy holnap fel tudjon kelni. De miután ő elaludt én még egy ideig boldogan nézegettem a gyűrűm, aztán boldog, könnyed álmatlan álomba süllyedtem. Reggel pedig olyan kipihenten ébredtem, mint még talán soha. James ugyan picit kótyagos volt a korai kelés miatt, de ő is hamar felébredt. Oh, de mennyire felébredt. Ő is pörgött ezerrel. Mint annak idején, most is eldöntöttük, hogy csak este osztjuk meg a nagy hírt mindenkivel, így nagy bánatomra addig le kellett vennem a gyűrűt az ujjamról, hogy ne lássák meg. A reggelinél a többiek teljesen kótyagosan néztek ki.
- Volt tegnap valami számottevő? - kérdezem kedvesen.
- Azonkívül, hogy ti ketten felszívódtatok semmi. - ásít Mel. - Tényleg, hol is voltatok? - Jamesszel összenézünk. Végül James szólal meg.
- Volt egy kis elintéznivalónk, ezért is maradt veletek Albus. Bár az orrára kötöttük, hogyha valami van, akkor azonnal riasszon minket is. - mosolyog James.
- Éééés? - néz Jamesre fürkészően Sirius és Remus is, míg a többiek próbálnak nem elaludni.
- És semmi. - válaszol James a fiúkra nézve, akik értetlenül bámultak. Mi pedig majdnem elnevettük magunkat, de mégis hősiesen tartottuk magunkat a komoly ábrázathoz. A két Tekergő szinte tűkön ült egész végig, de nem kérdezhettek rá nyíltan a dologra, míg a többiek félig aludtak. Hasonló légkörben mentünk be az Aurorságra. Ahogy beértünk és neki láttunk a munkához nem sokkal később megjelent Albus is, csak „beköszönt” míg igazából mosolyogva nézett rám. Tudta, hogy mi történt tegnap. Na jó, remélem, hogy nem tudta a teljes történetet … De a lánykérést biztosan. És gondolom az én válaszommal is teljesen tisztában van. Mosolyogva rebegtem el neki egy köszönömöt, amíg ecsetelte a tegnapi napot. Ezután viszont tovább folytattuk a munkát. Egy kis északi faluba mentünk, amiről azt az információt kaptuk, hogy esetleg ott lehet Tom. Őszintén szólva elég erősen kételkedtem benne, de attól még meg kellett róla bizonyosodnunk. Szóval odahopponáltunk és ahogy haladtunk előre, a megadott ház felé, amikor észrevettem, hogy a három Tekergő lemaradt mögöttünk. És hallottam Sirius hangját.
- Na mi van Ágas? Megkérdezted?
- Azt hiszem ez nem a legjobb pillanat, hogy beszélgessük. - mondta kitérően James.
- Hé, ne maradjatok le! - szólok hátra, mint egy segítve Jamesnek, hogy ne szólja el magát. Persze ahogy sikerült bejutnunk a házba megbizonyosodtunk róla, hogy Tomnak köze sincs hozzá, csak az egyik halálfaló fészek volt, amit sikeresen megtisztítottunk. Végül amikor lejárt a munkaidő mind hazamentünk, a többiek ledőltek pihenni, de én úgy döntöttem segítek Mandy-nek. Igaz magától is elboldogult volna, de akkor is. Csak egy órával a megbeszélt időpont előtt mentem fel átöltözni. Halkan vettem fel a koktélruhát, a gyűrűmmel együtt, míg James pihent és nem is ébresztettem fel, csak amikor megérkeztek a szülei. Olyan édes volt, ahogy álmos szemeit kinyitott. Ilyenkor mindig olyan édes. Na jó, mert mikor nem? Akkorát ásított, hogy szinte már azt hittem bekap. De aztán már teljesen ébernek tűnt. Főleg amikor teljesen váratlanul maga mellé rántott. Nevetve csókoltam meg a galád gazfickót, míg ő magához vont. - Akármilyen kényelmes is most, muszáj felkelned, a szüleid már itt vannak.
- Korábban kellett volna felkeltened. - súgja halkan, mosolyogva.
- Olyan édesen tudsz aludni, hogy nem volt hozzá szívem. - simogatom meg az arcát, aztán kimászok az ágyból és őt is próbálom kirángatni. Amikor felkelt megfogja a másik kezemet is és kitapogatja az ujjamon a gyűrűt. Ahogy megtalálja egy észveszejtő csókkal ajándékoz meg. De aztán muszáj lemennünk a többiekhez. Ez alatt a pár perc alatt, amíg Jamest próbáltam leráncigálni apu is megérkezett, szerencsére testvérem és anyám nélkül. Még a vacsora előtt James megkapja az ajándékait. Mindegyiket olyan izgatottsággal bontja ki, mint egy kisgyerek. Amikor már az összes ajándékot megkapta, akkor rám néz és a szemével elárulja terveit.
- Köszönöm szépen az összes ajándékot, nagyon örülök nekik, de van egy másik ajándék is, amiről még nem tudhattok, de az életem legeslegszebb, legjobb és legtökéletesebb ajándéka, amit valaha is kaptam. - kezdi el James amin én jót mosolygok. Olyan édes kis szívtipró. - Na jó, nem húzom az időt meg az idegeiteket sem. Szóval újra megkértem Lily kezét. - vigyorgott mint egy gyerkőc, aki épp legújabb játékáról beszél.
- És én újra igent mondtam. - mosolygok rá és egy puszit nyomok ajkaira.
- Oh, nocsak, még egy esküvő? - vigyorog Alice és megölel minket. - Gratulálok!
- Oh végre valahára tesó! Komolyan azt hittem, hogy már soha nem kéred meg! - mondja kicsit okítóan Mel, de ő is boldogan ölel meg minket. Ahogy mindenki más is.
- Na végre fiam! Sokáig húztad hallod-e! - nevet Tibe. - Csodáltam, hogy valaki ennyi idő alatt nem csapta le a kezedről.
- Na de Tibe, ne mondj hülyeségeket. - nevetek fel én is, mire James átölel.
- Szerintem teljesen igaza van, én is aggódtam miatta. - csókol nyakamba.
- Aztán vigyázz ám a lányomra.- veregeti meg hátát apu is.
- Ígérem úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére. - válaszol James.
- Ez remek, remek! - szinte már ugrál boldogságában Victoria. - Szóval az esküvő lehetne a kertünkben! Sok-sok virággal és az asztalokat is eltudnánk rendezni, meg a díszítést, és az erdőnél lenne az oltár meg … - kezdett el lelkesen tervezni Vic.
- Öhm, ezt még megbeszéljük rendben? - kérdeztem mosolyogva. - De ha James is szeretné, akkor én örülnék, ha ott lenne az esküvő.
- Minden úgy lesz, ahogy csak szeretnéd Édesem. - mosolyog rám James. És már épp mennénk vacsizni, amikor Sirius megszólal.
- Nem felejtettetek el valamit? - kérdi, mire én összehúzott szemmel nézek rá, amikor James megszólal.
- A karácsonyi ajándékunk. - vigyorog és a fához rohan, elveszi a még kibontatlan csomagot. És rám néz. Úgy nyitjuk ki a dobozt, mint az óvodások. És amit benne találunk az aztán a meglepetés. Egy Franciaországi út volt benne. Egy teljes hétre, tavasszal.
- Nem tudtuk, mikor lesz az esküvőtök, ezért vettük így a jegyeket. Ha úgy szervezitek lehet nászút, vagy elő nászút vagy csak egy egyszerű utazás kettesben. - mosolyog ránk Remus.
- Akárhogy is az Aurorságon lezsíroztuk a dolgot. És ahogy régebben Lily beszélt róla, hogy milyen nászutat szeretne, meg aztán drága jó Ágas barátunkból kiindulva... Szóval ez egy kis ház, különböző védőbűbájokkal körbevont ház, egy kis tengerparttal. Elzárva mindentől és mindenkitől. - mondja sokat sejtető mosollyal Sirius.
- Ohh, ti vagytok legjobbak. - veregetik egymást hátba a fiúk.
- Erre én inkább nem mondok semmit se. De nagyon szépen köszönjük skacok. - mosolygok én is és megölelem őket, aztán végre leülünk vacsizni. Teljes idillben telik az este és én olyan boldog vagyok, hogy azt leírni sem lehet.