35. fejezet - The secret

Sziasztok!
Úgy gondoltam, hogy az ünnepek miatt „,megajándékozlak” tieteket ezzel a résszel, amit igazából csak át akartam ugrani, de pont jól jöttek ki a dolgok … Így hát úgy gondoltam mégis csak megírom nektek. Nem tudom kinek mennyire fog tetszeni, de azért remélem, hogy nem fogtok bennem csalódni....
Ha szeretnétek hallgassátok meg hozzá Avriltől az I love you c. számot.
Jó olvasást! Használjátok ki jól az év utolsó napját!
Puszi: LilyV
xoxo

 

A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz.
Stephenie Meyer

 

Kicsit körültekintőbben figyeltem a körülöttünk lévő eseményeket minden apró furcsaságra felfigyeltem, de nem volt semmi számottevő. Míg az idő pedig csak telt és múlt. A dolgos hétköznapok folytonossága megnyugtató ritmussal és megszokottsággal töltötte ki a napjaimat. James és a fiúk még mindig néha furcsán viselkedtek, de mivel nem volt semmi különösebb változás, ezért elkönyveltem egyszerűen a férfiak közti titkok és egyéb dolgok rovására. Igaz az is lehetséges, hogy kevesebb időm volt ilyesmin gondolkodni, így a karácsony közeledtével. A lányokkal próbáltuk kitakarítani a hatalmas kastélyszerű házat. Persze a fiúk előszeretettel lógtak meg a feladat elől. Mindig találtak valami kibúvót. És amire eljutottunk odáig, hogy hárman, néha Alice-el és Kate-tel kiegészülve öten takarítottunk és díszítettük a hatalmas épületet. Persze a varázslat sokban megkönnyítette a dolgunkat, de a megszaporodott aurorsági feladatok, a csajos beszélgetések és a fiúk sokszor meggátoltak bennünket az érdemi házimunkában... Az aurorság is barátságos külsőt öltött magára, néhol megjelentek a karácsonyi díszek, sőt Jamesnek hála még egy-két fagyöngyöt is találtunk a folyosókon kacskaringózva. De a leginkább a szenteste elérkeztét vártuk, ami csakhamar el is érkezett. Az ünnepeknek hála mind otthon voltunk, együtt. Persze ügyeletesként azért figyelnünk kellett, mert ha riasztás érkezik, akkor azonnal be kell mennünk dolgozni … De a szentestét szerencsére senki sem zavarta meg. Mindannyian ott voltunk. Nick, Dem, Sophie, Reg, Mel és a Tekergők meg én. Mind a nappaliban voltunk és kicsit úgy éreztem magam mint egy öt éves kislány. Várva a fára. Alig múlt délután négy, amikor a fiúk elmentek fáért. Mind elmentek, mondván, hátha segítségre lenne szükségük, de persze egyedül is eltudtuk volna intézni egy kis levitáló igével. Persze ők is ennek segítségével hozzák majd ...  Igaz úgy döntöttünk, hogy muglikként díszítjük fel a fát. Mi mindig így szoktuk, nyilván mivel anyám kvibli … De akkor is így sokkal élvezetesebb minden. A fiúk hamar, jókedvűen nevetgélve állítottak be a fával.
- Szent Merlin! - nevettem én is, ahogy felállították a fát. - Hát ezt hol találtátok?
- Oh, nem messze innen. - nevet James és megölel. A kabátja hideg és nedves volt a hótól, nevetve próbálok menekülni előle. - Naa, hova, hova kisasszony? - nevet és lecsap rám, jól megölelget, hogy majd megfagyok.
- Eressz el, kérlek. - nevettem kicsit dideregve, mire el is engedett, majd gyorsan ledobta a vizes kabátját az előszobában, a többiekkel együtt.
- Na de most komolyan, ez nem nagy egy picikét? - nézegeti Mel a fát, ami vagy fél méterrel alacsonyabb csak a plafonnál, ami azért nagy szó egy régi építésű kúriában.
- Nem, egyáltalán nem. - dörzsöli a kezét Sirius. - Amennyi dísz van, ez pont jó. De álljunk is neki, mert különben jövő karácsonyra sem lesz kész! - Sirius unszolására természetesen azonnal nekiláttunk, de azért így is sokan voltunk egyetlen szegény fára, ezért Mellel kimentünk csinálni forró csokit, amiben Mandy is segédkezett és csak később álltunk neki mi is segíteni nekik. A fa lassan készült, mivel vicces karácsonyokról beszéltünk, vagy éppen romantikusakról.
- Emlékeztek még az első közös karácsonyunkra? - nézek a Tekergőkre, de leginkább Jamesre.
- Melyik részére? Amikor gonoszan nem hagytál aludni, vagy amikor apáink rajtakaptak minket a konyhában vagy az éjszakára? - kérdezi nevetve mire én a vállába bokszolok.
- Nem leptél meg Drágám. - csóválom a fejem. - És nyilván ha az éjszakánkra gondolnék, akkor biztos, hogy Siriustól és Remustól is megkérdezném. - csóválom a fejem. - Na mindegy. Igazából elég vicces volt és egy kicsit kényelmetlen is. Remélem azért most nem mi leszünk a fő téma … -sóhajtok fel, mire James felvonja a szemöldökét, aztán elgondolkodó arcot vág, végül még a vállát is megvonja. Ez jelzi, hogy egy egész gondolat sor játszódott el a fejében pillantok alatt. - De legalább a kis oroszlánt mindig hordod. - mosolygok rá és megérintem a mellkasának felső részét, ahol a pulcsi alatt az ezüst oroszlán van.
- Még szép! - csókol meg, de ezután visszatérünk inkább a nevetgélős fa díszítéshez. Már jócskán ránk sötétedett, mire végül végzünk a fa feldíszítésével. A díszítés után eltöltjük a kései vacsoránkat. Bár már mind elég fáradtak vagyunk, így az ajándékok lassan kerülnek be a fa alá és csak másnap reggel adjuk át őket a tulajdonosaiknak. Legszívesebben csak fáradt dőltem volna az ágyunkba, de Jamesnek más tervei voltak így én is hamar leadtam az alvásról, na nem mintha bánnám … Természetesen karácsony reggelén valahogy nem mindenkinek sikerült kikelni időben az ágyból … Bár csoda lett volna, ha minden ilyen egyszerűen ment volna. Miután mindenkit kirángattunk az ágyból és felvettünk valami ünnepi szerelést átadtuk az ajándékainkat. Jamestől egy gyönyörű fehérarany nyakláncot kaptam, a többiektől pedig egyéb érdekességeket, volt akitől könyvet, míg a lányoktól kiegészítőket de a legérdekesebb ajándék az az volt, amit Siriustól és Remustól kaptunk.
- Na most fiatalság, ezt tőlünk kapjátok, de! - vigyorog Sirius idétlenül, egy nagyobb dobozt fogva.
- Van egy kikötésünk. - mosolyog Remus is.
- És pedig? - nézek rájuk most már tényleg felcsigázva.
- Csak James szülinapján nyithatjátok ki. - vigyorog tovább mocskosul szemérmetlenül, míg Remus csak elnézően mosolyog.
- Na de srácok, ez nagyon de nagyon gonosz. - mondom lebiggyesztettem ajkakkal, ugyanis James szülinapja 4 nap múlva lesz. Addig megesz engem a fene, hogy mi ez a titokzatosság.
- Tudjuk, de akkor is. - ölti ki nyelvét Sirius, míg Remus csak mosolyog. Persze még egy ideig zsörtölődünk Jamesszel ezen az ajándékon, de hát erre nem volt sok időnk, mivel nagy merészen úgy gondoltuk nagy családi vacsorát szervezünk. A Potter szülők már 4-kor megérkeztek, vidáman csevegtek velünk. Míg mi a lányokkal kicsit besegítettünk Mandy-nek a vacsoránál. Sophie és Dem szülei is eljöttek, ahogy Nick-é is. Viszont Kate és Aliceék szülei nem tudtak eljönni, mivel máshogy szervezték meg a karácsonyukat. De persze az én szüleim estek be legkésőbb. Anyám savanyú képét látva szinte már azt kívántam bár ne is hívtuk volna meg őket, csak aput … Na mindegy. Szerencsére anyám és a nővérem fancsali képén kívül minden remek volt. A vacsi is isteni volt, hála Mandy-nek. Majd ezután folytatódott az ajándékozás a fánál. Mindenkii kapott valami kis apróságot, valami megszokott ajándékot, amiből sosem lehet elég … De a meglepetések tovább fokozódtak, amikor apu és a Potter szülők kipécéztek minket Jamesszel. Egymásra néztünk, ahogy mellénk telepedtek.
- Figyu Drágám, lehet, hogy megint megkapjuk a szokásos story-t … - mosolygok rá és közelebb bújok hozzá. Természetesen ez a megszokott téma általában a jajj de jó, hogy együtt vagytok és a komoly együtt lét, mint család, megállapodás, unokák téma köröket öleli át …
- Nagyon úgy néz ki. - csókol a hajamba, de mégis mosolyogva nézünk a szüleinkre.
- Annyira szépek vagytok így együtt. - mosolyog ránk Victoria, amire mi egy szót sem tudunk már mondani, csak mosolygunk, mint a jó gyerekek.
- Tudjátok sokat gondolkodtunk, hogy mit is adhatnánk nektek karácsonyra, mert ez mégis csak egy nagy ünnep, meg aztán James is és te is hamarosan betöltöd a 22-őt. - mosolyog ránk apu.
- Végül arra jutottunk, hogy valami igazán hasznosat adhatnánk nektek, egy kis önállóságot. - kacsint fiára Tibe. Nos igen, James tulajdonságai nagyrészt az apjában visszatükröződnek …
- És most, hogy már ennyi ideje együtt vagytok és szeretitek egymást. - fejezi be Victoria és átad nekünk egy kisebb dobozt. James rám néz, majd együtt kezdjük széttépni a csomagolást a doboz körül. Majd a dobozt kinyitva egy aprócska lapot találunk benne, egy Godric's Hollow-i címmel. Majd kinyitottunk egy még kisebb dobozt, amiben két kulcsolt volt, mindkettőn egy főnixet és oroszlán ábrázoló motívum. Értetlenül néztünk először egymásra, majd a szüleinkre.
- Nem túl nagy, de csak a tiétek. - mosolyogott apu. - Egyenlőre elég nagy egy kisebb családi fészeknek.
- Ez most komoly? - kérdezem meghatottan, mire helyeslő választ kapok, így boldogan vetem magam először apu, majd a Potter szülők nyakába, és persze James is követi példámat, csak kicsit visszafogottabban.
- Na, de most már igazán neki láthatnátok ám az unokáinkhoz! - nevet Tibe, mi pedig csak mosolyogva csóváljuk a fejünket. Ez az, amit sosem hagynak ki... De hogy őszinte legyek már én is nagyon szeretnék babát, de nem igazán tudom, hogy álljak elő a farbával James előtt … De ez a ház, amit most kaptunk, elindított azon a biztos úton, hogy tényleg érezzem, hogy már semmi sem választhat minket szét. És ez hatalmas örömmel tölt el, ahogy az a szeretet is, ami a többiekből árad felénk, de attól még én nagyon örülnék egy kis magánszférának. És egy külön ház elég nagy magánszféra … Más nap Jamesszel első dolgunk volt, hogy megnézzük a házat, amit kaptunk, egy nyugodt kisvárosban volt, és a hát nagyon otthonos volt, egyszerűen imádtam. Azonban nem igazán volt időnk Jamesszel elkezdeni költözködni, így megbeszéltük, hogy születés napja után nekilátunk a költözésnek. Azonban 26-27-ikén már dolgoznunk kellett, míg 28-án valami furcsa dologgal szembesültem az Aurorságon, mégpedig azzal, hogy Albus van az irodánkban. Azt hittem, valami baj van, de végül csak kiderült, hogy nincsen semmi komoly, csak az egyik családi ereklyénket akarta elkérni. Vagyis Jamesét. És mivel James eltűnt, ezért én mentem haza érte, míg Albus az Aurorságon várt. De a meglepetések igazán csak ezután kezdődtek. Meg voltam róla győződve, hogy nincs otthon senki Mandy-n kívül, de a virág szirmok, amik egészen a szobánkig vezettek megcáfoltak benne. Döbbenten nyitottam ki a szoba ajtót, ahol James ácsorgott, charme-osan, kócosan, rossz fiús mosollyal ajkain, ráadásul teljesen kiöltözve.
- Hát te meg? És a virágok, a lufik? James, mi folyik itt? - kérdeztem csodálkozva, ahogy a szobában lévő lufikat és virág szirmokat vettem szem ügyre, az alatt a pár másodperc alatt, amíg sikerült elfordítanom róla a szemem.
- Valami fontos dologról szeretnék veled beszélni. - hallom megdöbbentően komoly hangját.
- Jajj Szerelmem, mi az? - kérdezem most már kicsit aggódva. Az elmúlt időszak furcsaságai és még ez is … tényleg rossz fát tehetett a tűzre.
- Mondd csak szeretsz? - kérdezi komoly hangon.
- Jajj James ezt meg sem kell kérdezned, tudod, hogy jobban szeretlek, mint bárki mást. - mosolygok rá és közelebb lépek hozzá, kezemet az arcára simítom, mire ő mély levegőt vesz és fél térdre ereszkedik … Meglepődtem, köpni, nyelni nem tudtam, amikor leesett, hogy mire készül.
- Lilian Evans, most már tényleg hozzám jönnél feleségül? - kérdezi kicsit zavartan. Olyan aranyos volt, arra elékeztetett, amikor először megkérte a kezemet, még a Roxfortban. Bár egyszerűen nem tudom elhinni, hogy létezik olyan helyzet, amiben James nem aranyos, vagy szexi …
- Emlékszel, akkor igent mondtam. - mondom komolyan, mire félelem és aggodalom suhan át az arcán. - És most is igent mondok, és akárhányszor megkérdezed igent fogok mondani. - mondom boldogan, mire újra felhúzta ugyanazt a gyűrűt az ujjamra, majd szerelmesen csókolt, mint aki legszívesebben ebben a boldog pillanatban halna meg, mert tudja, hogy ennél boldogabb nem is lehet és én is így éreztem. Egyre inkább kezdtünk elveszni egymásban, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy vissza kéne mennünk az aurorságra.
- James, várj. - sóhajtok fel lemondóan. - Munka idő van ...
- Ü-ü. - csókolgatja a nyakam, amitől teljesen elveszek.  - Albus benn marad helyettünk, mindent elrendeztem...