34.Fejezet – Inside of me, my philosophy

Sziasztok!
Rettenetesen sajnálom a csúszást :/ De itt midnen felfordulás az ünnepekkel megkever és elveszi az időmet
Tudom, picit húzom az időt, ugye, de muszáj így csinálnom, nem bírom kihagyni ^^
Aki szeretné hallgassam meg hozzá a Black eyed peas-től a Don't lie c. számot.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxo

 

Zen koan mondja: "Az egyetlen dolog, ami biztos, az a halál. A halál pillanata nem biztos. Hogyan éljek?" Hát ha minden pillanatban meghalhatok, és ha minden pillanatban mindenki, akit szeretek, meghalhat, akkor szerintem csak úgy érdemes élni, hogy részt vegyek, ott legyek minden élő pillanatban, hogy ne hagyjak semmit se holnapra, hogy élvezzem az együttlétünk minden édes cseppjét a legeslegutolsóbbig.
Felfmár András

 

Az idő gyorsan halad előre, és az elmúlt egy hónap alatt nem volt szerencsére semmi számottevő. Gondolom Tom még a múltkori dolgokat emészti, míg mi Jamesszel éljük megszokott életünket a többiekkel együtt. És már eljutottunk arra a szintre is a kapcsoltunkban, hogy összeköltözünk. Így mégis csak egyszerűbb, mint ide-oda hurcolkodni, mert sosincs ott, ami kell, ahol kéne … Igaz most sem vagyunk teljesen kettesben, hisz itt vannak Melék, és Siriusék is ide költöztek, de egy ekkora kúriában nem olyan nehéz elkerülni mindenkit és bezárkózni valahova csak ketten … Az életem sínen van, a boldogság beköltözött hozzánk. Azonban az elmúlt pár napban valami megváltozott. Nem tudom, hogy mi, de három Tekergők rettenetesen furcsán viselkedtek és ez nekem nagyon nem tetszett, mert ha ők hárman készülnek valamire, akkor ott aztán kő kövön nem marad! És egyáltalán nem tetszik, hogy van valami titkuk. Jó persze, értem én, hogy a pasis dolgokat nem kötik az orromra, de akkor is! A mai nap is hasonlóan kezdődött. Ugyan én már elintéztem pár apróbb dolgot, amíg az álomszuszékok eljutottak odáig, hogy felkeljenek és lejöjjenek reggelizni. Ahogy becammogtak futólag egymásra néztek.
- Jó reggelt Édesem. - mosolyog rám James és át akar ölelni, de én karba fonom a kezem és morcosan nézek gyönyörű szemeibe. - Valami baj van? - néz rám aggódva.
- Na gyerünk ki vele! - mondom követelőzően.
- Mivel? - néz rám meglepetten.
- Tudod te azt jól. Mit titkoltok?
- Semmit. - vigyorog rám és egy puszit nyom az arcomra, majd leül a többiekhez reggelizni. Azt hiszi ennyivel elintéztük a dolgot? Hát nem! Leülök melléjük, de továbbra is morcos ábrázattal, jelezve, hogy nem hagyom ennyiben a dolgot. Sirius egyszer csak bólint, mire James felsóhajt.
- Na jó, elmondom. - sóhajt fel. - Arról van szó, hogy Sirius meg Kate együtt vannak. Vagy valami hasonló. De Kate a lelkünkre kötötte, hogy lakat a szánkon. - még mindig kutakodóan nézek rájuk, mert ez valahogy nem is tudom, de nem értem, hogy ezt miért kellett volna így titkolni előlünk. De végül felsóhajtok.
- Áh, csak ennyi? - nevetek fel, mire Sirius úgy néz rám, mint akinek elment az esze. - Ugyan már, ezt Mel, Alice, Sophie sőőt már Emily is tudja. - legyintek.
- Mi? Én idáig úgy tudtam, hogy titokban tartjuk. - néz rám tágra nyílt szemmel Sirius.
- Kérlek, neked mi volt az első dolgod, miután először voltatok együtt? Elmondtad a fiúknak. Szerinted Kate mit csinált? - csóválom a fejem, visszagondolva, ahogy ódákat zengett Siriusról.
- Mit mondott rólam? - kérdezi már kíváncsian.
- Hidd el, elég pozitív véleménnyel van rólad.
- Pontosabban? - kérdezi nyaggatva a válasz után.
- Mellel azon voltunk, hogy elnémítjuk. Csak mondta és mondta és mondta. Komolyan olyan részletesen, mintha ott lettünk volna. Már megbocsáss, de ez olyasmi, amire ennyire nem voltunk kíváncsiak. Oké, együtt vagytok, kész slussz passz, ennyi. - vonok vállat.
- Wáo. Sosem tudtam, hogy a nők miket beszélnek meg egymással, most már ezt is tudom. - vigyorog Sirius.
- Hát igen. Csajos beszélgetések már csak ilyenek... - mosolygok.
- Mond csak, te miket szoktál rólunk mondani. - kérdezi érdeklődve.
- Nyugi a szaftos részleteket meghagyom kettőnknek. - mosolygok rá boldogan és megcsókolom. Ezután együtt töltjük a délelőtt hátralévő részét, majd egy nagy családias ebéd után megyünk dolgozni. A dolgok az Aurorságon nagy részt rendbe jöttek. Nincsenek megkülönböztetések és mindenki meghúzza magát, aki idáig a tisztogatás mellett állt. De munkában ma sem volt hiány, mivel egyszerre több helyről is kaptunk riasztást halálfaló támadásra. És ez az aktivitás nem jelez túl sok jót. Máskor egy héten nincs ennyi riasztás, mint a mai nap alatt. Hogy őszinte legyek részben örülök is neki. Igen örülök, mert szeretném, ha végre vége lenne ennek a rettenetes időszaknak, ha Tom végre abbahagyná a terrort és mindenki élhetne nyugalomban és békében. Persze tudom én, hogy ez már túl tökéletes lenne, és ilyesmi nem létezik. Nem létezik utópia és nem is létezhet, amíg ember él a Földön …De lássuk be azt is, hogy ugyan mit kezdenének az emberek egy utópiában? Vajon hogy élnénk, ha nem lenne gonosz? Nos, ha nem lenne gonosz soha a büdös életben nem lennénk boldogok. Nem tudnánk megbecsülni azt a kevés időt, amit a szeretteinkkel tölthetünk, mert nem lenne semmi, ami veszélyeztetné az életünket, egyedül az öregedés. De hát az éremnek két oldala van. Nincs boldogság szenvedés nélkül, ahogy fény sem árnyék nélkül. Nem vágyhatunk a szélsőségekre, mert akkor lemondunk az arany középútról, ahol az egyensúly mérlegén billegünk. Néha megbillenünk és átesünk az egyik vagy másik félre, de aztán újra talpon vagyunk és eldöntjük, hogy van-e értelme harcolni azért a nehezen megszerzett lelki egyensúlyért, vagy megelégszünk a szélsőséggel, lemondva a boldogságról. Viszont jelenleg az életem pontosan középen billeg. James és a srácok, az unokatestvéreim, édesapám, ők azok, akik a fényt képviselik, akik a boldogságomat adják, míg a másik felén ott van Tom gonoszsága, a világ romlása, a kétszínűség és maga a küzdelem. Így most úgy érzem, hogy harmóniában vagyok magammal és a környezetemmel. De amikor ez az egyensúly egy pillanatra megbomlik, akkor úgy érezzük, hogy soha nem kerülünk vissza az egyensúlyba. És én pontosan ezt érzem, amikor pontosan látom, hogy James még mindig titkolózik és hazudtak Kate-ről, nem ők voltak a titkos beszélgetés tárgya. Azt hiszem félek, hogy James tett valamit … Igen, ez lehet az. Valahol mélyen bennem a kisördög hangja azt súgja, hogy egy másik nő van a dologban. Rettegek, hogy igazam van. Még egyszer nem tudom, hogy viselném el, ha dobna... Azt hiszem tényleg belerokkannék. Épp ezért elhatározom, hogy kiderítem mi folyik itt nem akarom, hogy pofára essek …