31.Fejezet – The women, who did everything for this

Sziasztok!
Időben pontosan és semmi sem akadályozhat meg, hogy feltegyem. Muhahah xD eléggé kipihent vagyok, bocsi skacok :D
A lényeg lényege, hogy nem tudom mit mondja a fejezetről. Erősen kapcsolódik az előzőhöz. Na nem mondom? xD
Ha szeretnétek hallgassátok meg hozzá JamieFoxx-tól a winner c. számot.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxo

 

Megbánást kellene éreznem. Ehelyett szörnyűséges elégedettség söpör végig rajtam, mint a tűz. Nyertem. Ez a győzelem, bármilyen áron is csikartuk ki, édes.
/Libba Bray – Az az édes, távoli harang/

 

Egész délután tűkön ültem, hogy mit lép Nobby. Nem kockáztathattam meg mindent. Akárhogy dönt nekem kell cselekednem. Nekem kell kezdeményeznem, hogy én lehessek a domináló fél.
- Lily, ez most komoly? - kérdezi Mark, ahogy végre sikerült bejutnom az irodába.
- Ha megmondod, hogy mire gondolsz … - nézek rá lágyan.
- Gyakorlatilag szembementél a miniszterrel! Ennek következményei lehetnek! Elég súlyosok! Mond csak, végiggondoltad ezt? - támad rám Mark.
- Ugyan, Nobby nem hülye. Tudja, hogy sok kapcsolatom van. Albus mellettem áll és sok osztályvezető is. A bírák között is sokan értenek velem egyet. Kevés dologban árthat nekem. - vonok vállat.
- És mi van, ha túlbecsülöd? Mi lesz, ha Nobby nem hiszi el, hogy tényleg megteszed? - sóhajt fel Remus. Tudom, hogy bennük nincs kétely, hogy meg fogom tenni, ha úgy hozza a dolog.
- Akkor szépen Shefield befogadja a dolgozókat, kibővül és lassan átfogja venni London helyét. Az egyik környező város minisztériuma fog figyelni távolról Londonra. Vagy Gillingham, vagy Chelmsford, de lehet, hogy Oxford. Nem tudom. De ne aggódjatok a Albus és a Shefieldi miniszter meg tudják oldani. Elég nagy a valószínűsége, hogy ebben az esetben Shefield más helyekre pumpálna be aurorokat.
- És téged nem zavar, ha London összeomlik? - kérdezi Remus.
- Egyáltalán nem. Megfogjuk védeni a muglikat, a varázslóknak pedig van választási lehetőségük.
- Szóval csak úgy végignézed, ahogy emberek fognak meghalni? - kérdezi Remus döbbenten.
- Ez olyasmi, amivel együtt tudok élni. Azzal kevésbé, ha ártatlanokat közösítenének ki, ráadásul olyanokat is, akik számomra is fontosak!
- Ti nem mondtok semmit? - fakad ki Remus.
- Öhm, Remus gondolkodj egy pillanatra. Ha mi lennénk Lily helyében szerintem mind ugyanezt tennénk. - szólal meg James nyugtató hangja az asztala felől. - És akármilyen dühös vagy, tudom, hogy te is ezt tennéd.
- Ez baromság! Annyi emberi életet kockáztatsz ezzel! - borul ki Mark.
- Kérlek, bízzatok bennem. Végig tudom csinálni. - ölelem át Markot, majd Remust. - Na gyerünk, sok a papír munka! Mindent el kell intéznünk. - dörzsölöm össze a kezeimet és visszafordulok a papírokhoz és elkezdem átiktatni az aurorságról átjelentkezőket. Éjjel tizenegy fele járt, amikor a többiek már épp kezdtek kidőlni és amikor Nobby jött be az irodába.
- Nos, döntöttél? - kérdezem nyugodt, diplomatikus hangon.
- Nem engedem, hogy elvidd innen a titkárokat és főleg nem az aurorokat! - hangja dühös.
- Akkor tegyél ellene. - hangom nem változik. - Mert én döntöttem. Csak rajtad áll vagy bukik a dolog.
- London szét fog esni. Egy auror sem maradna itt, nem beszélve a többi alkalmazottról! - járkál fel-le a helyiségben, míg a többiek síri csendben figyeltek.
- És te tehetsz róla. - vonok vállat és vissza fordulok a papírokhoz. - Ha nem változtattál a döntéseden, akkor nincs miről beszélnünk. Így is sok dolgom van.
- Egyenlőre még én vagyok a miniszter. - mondja dühösen.
- Ugyan ne légy ilyen, a Londoni Mágiaügyi Minisztérium a holnapi nappal összeomlik. - mondom jegesen. És nem is nézek rá.
- Fejezd ezt be! És ne csináld ezt a minisztériummal! - csap dühösen az asztalra, mire én felnevetek.
- Azt hiszed megijeszthetsz? Mindig is tudtam, hogy el vagy szállva magadtól, de ez azért kissé túlzás. - nevetek tovább, mire ő úgy mustrál, mintha megőrültem volna.
- Te pedig nem tudod kivel beszélsz. - hangja dühös.
- Azt hiszem te nem vagy vele tisztában. - állok fel lassan, a lehető legkecsesebben és veszélyesebben a székemből és a szemébe nézek. - Van róla bármi fogalmad, hogy miért vagyok itt? Vagy hogy hirtelen a nagy semmiből honnan vette Rémusz és Albus ezt a kettős vezetést? Oh nem, te mindig egy rohad kis csitrit láttál bennem. Szánalmas vagy.
- És még én vagyok az egos? - nevet felsőbbrendűen, mire lassan megkerülöm az asztalt, figyelek, hogy még neki is feltűnjön a ragadozó testmozgás, amit még az Akadémián tanultam.
- Engedd, hogy bemutatkozzam. A nevem Lily Evans. A Roxfortban végeztem kitűnő átlaggal, RAVASZ vizsgákkal, iskolaelsőként. Végig csináltam az Akadémiát. Több szakot végeztem el, mint eddig bárki az Akadémián. Én vagyok a Shefieldi aurorparancsnok és nem azért lettem az, mert jó kapcsolataim vannak, hanem felküzdöttem magam a ranglétrán. Ha kell otthon vagyok a sötét mágiában. És tudod rohadtul nem fog érdekelni, ha bárki is miattam sérül meg. És ne legyen kétséged afelől, hogy körülbelül két percembe telne és halottan feküdnél előttem. Úgyhogy ne húzz fel! - nem vagyok dühös, csak nyugodt.
- Nem ijesztesz meg! Itt én vagyok a főnök! - dühe szinte már tapintható, amikor előrántja a pálcáját.
- Nekem olyan kapcsolataim vannak, amikről te még csak nem is álmodhatsz. Olyanokat tudok, amiket sosem fogsz, még csak sejteni sem. Veled ellentétben én a nagyokkal játszom.  Én elgondolkoznék a helyedben, hogy a lényektől kell jobban félned, vagy tőlem. - mondom komolyan a szemébe nézve.
- Mire akarsz célozni?
- Arra, hogy ne hidd, hogy te vagy a főnök. Engem hidegen hagy a politika, sőt ez az egész szar. De a közbiztonság az én asztalom és jogom van beleszólni. Sokkal többet tudok róla, mint te. És olyan kapcsolataim vannak, amikkel akár egy szempillanat alatt eltüntethetlek.
- Nem hinném, hogy Albus vagy Rémszem eltüntethetne. Na jó, Albusnak azért elég sokan adnak a szavára, de nem hinném, hogy el tudná érni, hogy lemondassanak.
- Ugyan, kérlek, én nem róluk beszéltem. - nevetek fel.
- Akkor? A drága Shefieldi miniszteredről?
- Nem, nem is rá gondoltam. - mosolygok tovább. A dühe nem csillapodik, ezzel nekem csodás támadási felületek ad. A düh sokszor elveszi az emberek épp gondolkodását.
- Akkor mégis kire?
- Gondolkozz, Nobby. - súgom behízelgően. - Mit hallottál rólam, mielőtt átjöttem?
- Hogy te vagy az egyik legjobb a szakmában. - von vállat és az értetlenség elárasztja.
- És Albus mit mondott? Ha jól tudom, megemlített neked valami bizalmasat.
- Azt mondta, hogy te feltudod készíteni az aurorokat a támadásra, hogy … - hirtelen elakad a lélegzete, a szeme hatalmasra tágul. - Van, hogy előre tudod Voldemort lépéseit, hogy kapcsolatban vagy vele.
- Jó fele tapogatózol. - mosolygok elégedetten.
- Mindig Tomnak hívod.
- Nos igen. Senki sem ismeri őt úgy, ahogy én. - mosolygok elégedetten. - És hidd el egyetlen szavamba kerülne és te másnapra halott lennél.
- De hát te rengeteg akcióját meggátoltad, mégis miért tenné?
- Nem hallottad még? Néha mocskosan játszom.
- De hogy? - kérdezi, mire egy tizedmásodpercre kiesem a szerepemből, de aztán visszanyerem a nyugalmam.
- Nem kell mindenről tudnod. Az csak az én titkom.
- Te vagy akkor az, akit a legkönnyebb elérnie.
- Én vagyok az, aki mindennél jobban gyűlöli. És hidd el, ha átállnék hozzá, arról tudnál.
- Nos, mit kockáztatsz? Londont, a büszkeségedért? Vagy az életedet a makacsságodért? Esetleg megtalálod a legjövedelmezőbb megoldást? Tik tak, tik tak … az óra ketyeg. - nyugalmat erőltetek magamra, amíg csak áll ott fagyottan.
- Nem hiszem el, hogy megtennéd …
- Pech.
- Nem hiszem el, hogy belekevernéd Voldemortot.
- Igazad lehet. Talán saját kezűleg nyírlak ki. - vonok vállat lazán.
- De azt el tudom hinni, hogy mindenkit át fogsz csoportosítani Shefieldbe. És ha Shefield eláll mellőlünk, akkor Londonnak annyi.
- Okos meglátás.
- Szóval rendben van. Visszavonom az elhatározásomat. Nem indítok belső tisztogatást.
- Meghoztad a lehető legjobb döntést. - nézek a szemébe komolyan.
- De Lily, egy valamit tudni akarok.
- Oh, én sok mindent …
- Mért tetted?
- Kérlek, kapcsolatom van egy vámpír covennel. És tudomásom szerint nagyjából öt vámpír abból a covenből itt dolgozik. És tartozom a vezetőjüknek. - mondom lazán az igazságnak egy aprócska morzsáját.
- Sokkal tartozhatsz neki.
- Oh, nem is tudod, mennyivel. - mosolygok. - De ha most megbocsájtasz, befejezem még ezt a pár papírt és hazamennék. - adom tudtára, hogy kívül tágasabb.
- Kellemes estét. - távozik végre, mire én előhívok egy patrónust, amit elküldök Shefieldbe Roynak a fejleményekről.
- Na ugye, hogy megmondtam? - mosolygok Remusra és Markra.
- Te őrült nőszemély! - nevet Mark és megölel. - Láttad, milyen képet vágott, amikor megfenyegetted Voldemorttal?
- Még szép! Szerintem neki is lejött, hogy veszélyes páros lennénk Tommal. - nevetek. - És milyen hamar elvetette, hogy megtudom győzni Tomot, hogy nyírja ki. Nem is sejti, hogy mekkora hatalmam van felette.
- Az én csajom! - ölel át büszkén és birtoklóan James, mire én mosolyogva egy csókot nyomok ajkaira.
- Akkor mára befejeztük skacok! - bújok Jameshez. - Majd holnap folytatjuk. - nevetek és elbúcsúzunk egymástól, vagyis mi Jamesszel együtt maradunk, meg persze a fiúkkal hazamegyünk.