30. Fejezet – The self-important boss

Sziasztok!
Először is elnézést szeretnék kérni a csúszásért, de kivételesen nem én voltam a hunyó, hanem a szolgáltatónk. Valamit állítgattak a rendszeren és nem volt net … na mindegy, most már van és próbálom mindenhol behozni a lemaradásaimat.
Ez a fejezet jelentősen eltér az eddigiektől sokkal mozgalmasabb és kevésbé érzelmes, mint az előzők. De azért remélem tetszeni fog :)
Ajánlom hozzá Kanye Westtől a Power c. számot.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxo

 

Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Müller Péter

 

Az idő lassan telt miután kibékültünk. Persze semmit sem siettünk el, lassan haladtunk előre és ismerkedtünk meg újból. És azóta az alkalom óta nem emlegettük fel a Vicky témát, nem beszéltünk többet a meg nem született lányunkról. Minden kezdett helyre jönni, Tom meghúzódott valahol ki tudja hol. Még én sem látom tisztán. Jamesszel folytattuk tovább az erejének a használatát. Gyorsan tanul, mindig is jó volt az ilyesmikben. De persze a nyugalom olyan luxus, ami mindig csak kis időre adatik meg nekünk. Ez is egy ilyen nap volt, amikor a nyugalom elillant. Kellemes kipihentséggel ébredtem James karjaiban. Persze ő morcoskodott egy darabig, mire felóhajtoztatott kelni. Amíg félkómásan rendbe szedte magát csináltam reggelit nekik meg persze kávét. Vagyis minden úgy kezdődött, mint mostanában szinte mindig. Az elmúlt idő alatt szinte már beköltöztem hozzájuk … Minden remek volt. Amíg be nem értünk a Minisztériumba. Teljes káosz uralkodott az egész misztériumi főosztályon. Az emberek úgy rohangáltak, mint a mérgezett egerek. Szédítő rohangálás volt. Míg mi úgy néztünk össze a fiúkkal, mint akik megkukultak. Mi a fészkes pokol folyik itt? Akárhányszor nézek körbe látom, hogy nem tévedtünk el, tényleg itt vagyunk, de akkor meg mi van?
- Menjetek az Aurorságra és próbáljatok kideríteni valamit, én megyek a miniszterhez. - adom ki a parancsot. És még egy gyors csókot nyomok James ajkára, aztán már be is nyomorogtam az egyik liftbe, ami őrült sebességgel vitt a végcélom felé. A varázslók és boszorkányok úgy izegtek mozogtak, mint akiknek muszáj, ha megállnak, nyugodtan, akkor meghalnak. Egyiküket sem ismertem, legalábbis személyesen nem. Így csak nem kérdezhettem, meg tőlük mi a bajuk … A villámgyors liftnek köszönhetően hamar elértem a célom és a miniszter irodájához mentem. A titkára hamar be is engedett hozzá.
- Gondoltam, hogy azonnal idejössz Lily. - mondja fel sem nézve a papírjaiból.
- Nobby, mi a szar folyik a Minisztériumban? Tom … Voldemort megtámadott vagy hadüzenetet küldött, vagy mi a fészkes pokol csapott mindenkibe? - követelem a választ.
- Végül úgy döntöttünk, hogy megtisztítjuk a Minisztériumot a lényektől! Csak teljes jogú varázslók maradhatnak. - hangja kimért, nyugodt, míg bennem a pumpa egyre magasabbra megy. De összeszedem magam és nyugodt maradok.
- Hogy miről beszélsz? De hát azt hittem ezt megtárgyaltuk a vezetőkkel, hogy nem lenne értelme. Nem tilthatják ki a lényeket a minisztériumból. Ez olyan lenne, mintha a koboldokat kirúgnák a Gringottsból. Értelmetlen és csak felesleges ellentétet okozna!- ellenkezem.
- Igen, igen, ezt már Rémszem is tudatta velem. És neki is azt mondtam, mint neked! A lényeket meg lehet billenteni, és ha ez sikerül Voldemortnak rengeteg embere lesz itt.
- Baromság! Ezzel éred el, hogy átálljanak Voldemort oldalára! Szó szerint Voldemort karjaiba taszítod őket! - csapok már dühösen az asztalára.
- Ugyan már Lily! Így is úgyis átpártolnának hozzájuk! - ellenkezik kitartóan.
- Jó, tudod mit?! Menj a francba! Én nem hagyom, hogy kitúrd őket! Vagy ha szépen kiteszed a szűrüket elintézem, hogy átmenjenek Shefieldbe! És teszek Londonra és a Minisztériumra, Nobby! Megmondtam, hogy ne húzz velem ujjat, mert túl sok aurort köszönhetsz nekem és Shefieldnek! De én nem vagyok hajlandó egy ilyen pitiáner kezébe adni az embereimet! Remélem érthető voltam! - nézek szemébe és a düh ott tombol bennem. Legszívesebben megfojtanám, de ehelyett felállok és kifelé indulok, míg utánam nem szól.
- Lily, mire készülsz? - hangja döbbent és talán aggódó.
- Majd meglátod. - válaszolok nyersen és kimegyek az irodájából. Azonnal az Aurorságra megyek, az irodánkba, ahol Remus és Mark is falfehér arccal fogadnak … - Gondolom tudjátok mi folyik itt. - sóhajtok fel, mire bólintanak. - Nem baj, nem kell aggódni, megoldom. - mondom lágy,nyugtató hangon.
- Mire készülsz? - kérdezi félve Mark.
- Megmutatom Nobby-nak, hogy velem ne húzzon ujjat! Legalábbis ne ilyen dolgokban! - mondom nyugodt hangon. - De most beszélnem kell Rémszemmel. Úgy tudom, hogy most minden mozgósítható alkalmazottat behívtak, hogy megtudják ki ki … - mondom és sietősen átmegyek Rémszemék irodájába. Ahol Rémszem nyugtalanul járkál.
- Áh, Lily, végre! - sóhajt fel. - Most mihez kezdünk?
- Van egy kész tervem, ne aggódj! Már régóta kitaláltam, hogyha esetleg egyszer beüt a krakk. De a segítségedre van szükségem.
- Persze, mondjad! - hangja komoly és felkészült.
- értesítsd az osztályok vezetőit, hogy négykor megbeszélés lesz a nagy teremben. Mindenki legyen ott! A legkisebb alkalmazottak is! - mondom komolyan.
- Mire készülsz? - kérdezi érdeklődve.
- Megmutatjuk a miniszternek, hogyha kirúgja a lényeket, akkor meg fog bénulni a minisztérium. Mert nem csak a lények fognak tőle elpártolni … Remélem időben észhez tér, mert ha nem, akkor London összeomlik.
- Kockázatosan hangzik …
- Az is, de nincs más ötletem. - nézek rá komoran, mire bólint és nekilát az osztályok értesítésnek. Én pedig visszamegyek az irodámba, ahol a többiek kevés sikerrel próbálnak a munkával foglalkozni. - Ne nézzetek így rám! Tényleg megoldom. - mosolygok, nem kell róla tudniuk mennyit kockáztatunk ezzel. De muszáj lesz felnyitni Nobby szemét. - Ha bárki keresne négyre visszaérek. Négykor nagy gyűlés lesz, mindenkinek a nagy teremben kell lennie, rendben? - meg sem várom a válaszukat a kandallóhoz lépek és mielőtt eltűnök a hálózatban még látom az aggódó tekintetüket. A szívem majd belehasad. Megnyugtató érzés volt visszatérni Shefieldbe. Az aurorság központjába érkeztem.  Gabe döbbenten nézett rám.
- Lily, hát te meg? Hogyhogy itt? - kérdi meglepetten.
- Hosszú, gyere velem. - ragadom meg és már a miniszter felé tartunk. Döbbenetében vagy ki tudja miért, de nem szól egy szót se. A miniszter titkárja bólintással köszönt, míg én berontok Royhoz. Ijedtében ugrik egyet a székében,de aztán mosolyogva üdvözöl.
- Örülök, hogy itt vagy Lily. De ahogy látom bekövetkezett amitől féltél.
- Igen. Nobby ki akar rúgni minden lényt.
- Sajnálom, nem hittem volna, hogy egyszer ezt tényleg megteszi. Akkor gondolom életbe lép a B terv. - hangja nyugodt.
- Igen, akkor, ahogy megbeszéltük? - nézek rá, mire őszbe forduló bajsza alatt mosolyog.
- Természetesen, teljes teret adok neked az intézkedésben.
- Köszönöm Roy. Ha esetleg időd engedi, örülnék, ha te is ott lennél. De természetesen nem muszáj. Meg tudom oldani egyedül is.
- Még meglátom Lily. Lehet ott tudok lenni. - bólint.
- Köszönöm. - mosolygok rá, aztán ahogy kimegyünk az ajtóból még vissza nézek. - Roy, te vagy a legjobb. - ezen jó ízűen nevet, én meg tovább rángatom Gabe-t.
- Most komolyan, mit kell tennem Lily? - kérdezi kikelve magából.
- Azért rángattalak be, hogy tudj róla mi zajlik Londonban. És hogy feltudj készülni, ha esetleg a C terv jön szóba.
- És mi lenne a C terv? - kérdezi.
- Hogy nem csak fenyegetőzünk, hanem tesszük is. Remélem erre nem kerül sor, de ha mégis … fel kell készülnöd. - mondom, mire továbbra is úgy pislog rám, mint valami ufóra elkezdtem neki ecsetelni, hogy mi lesz a dolga. Aztán sietek vissza, hogy ne hogy már én késsek. Szerencsére még időben érek vissza. A csapatom épp most indul le, így becsatlakozom, hozzájuk.
- Komolyan nem mondod el, hogy mire készülsz? - kérdezi Mel.
- Mindjárt megtudjátok, mos nem kezdem el ecsetelgetni. - mondom felsóhajtva. Csendben ballagunk a nagy teremhez, ahol már jócskán gyülekeznek a boszorkányok és varázslók. Szinte teljesen megtelt a nagy terem. Még sosem láttam így. El sem hittem volna, hogy ennyi dolgozó van. Na jó, azért gondoltam, de mégis sokkoló így együtt látni mindegyikőjüket. Pontosan négykor felmegyek az emelvényre. Ügyeltem, hogy a miniszer is a tömegben legyen. Bár nem látom, de tudom, hogy itt van.
- Nos, üdv mindenkinek. Nyilván tudjátok, hogy hogy döntött a miniszter. Én nyíltan kiállok a lényekért. Tudom, hogy nem önszántatokból lettetek azzá, amik vagytok. És igen dicséretes, hogy még így is a varázs világ érdekeit ügyelitek. Épp ezért nem hagyom, hogy csak úgy kitegyenek titeket. - mondom határozottan, amire a tömeg elkezdett suttogni. Meglepődtek. Nem csodálom, nyíltan üzentem hadat a miniszternek. - Gondolom most sokan azon gondolkodtok, hogy mégis mi a fészkes fenéről beszél ez a nőszemély … Én vagyok az Aurorparancsnokság egyik főparancsnoka valamint az összeköttetés a Shefieldi Minisztériummal, ahol szintén aurorparancsnoki állásom van. De a lényeg az, hogy mindenkit, akit innen kirúgnak és nem akarja feladni a hivatását. Nálam jelentkezzen és biztos helyet kap a Shefieldi Minisztériumban. Az ottani miniszter teljes jogot adott nekem, hogy mindenkit felvegyek, akit innen elbocsájtanak, vagy aki ilyen körülmények közt nem kíván Londonban dolgozni. Ezenkívül Shefieldben úgy döntöttünk, hogy megszüntetjük az idevaló áttelepítéseket. Az összes Shefieldi dolgozót, akit ideküldtünk, főleg az aurorságra azonnal visszahívjuk, hacsak a más döntés nem szüleik. Mert amíg a Londoni Minisztérium így kíván működni, addig mi nem segítünk. Igazából ennyit akartam mondani. Akiket ez a dolog érint, vagy érdekel, az nálam jelentkezzen! - fejezem be a monológom és alig hogy leérek a pódiumról azonnal megrohamoznak. Azt reméltem, hogy a miniszter lépni fog, de nem tett semmit sem. Így kezdtük elkészíteni a listát, hogy kik azok, akik ilyen feltételekkel Shefieldben kívánnak tovább dolgozni. Mivel rengeteg lény dolgozik a minisztériumban, azok alapból rettenetes károkat tesznek a működésben, nem beszélve azokról, akik a barátok vagy csapat társak … Én sem számítottam rá, hogy ennyi alkalmazottat érint a dolog. A Minisztérium több, mint fele jelentkezett nálam. Ahogy megvolt a lista. Gondoltam futok még egy kört Nobby-nál... Nem szóltam semmit, csak elé dobtam a több mint száz oldalnyi nevet.
- Nézd meg jól! Ők mind elmennek innen! Mond, ezután mi lesz? London összeomlik, a Minisztériummal együtt. És ez csakis miattad lesz! Remélem most már érted, hogy miről beszéltem! Én megmondtam, hogy ebbe nem fogok belenyugodni. Felőlem úgy kormányzol, ahogy akarsz, de ami a közbiztonságot érinti, abba nekem is elég beleszólásom van. S ez arról is szól. Szóval ajánlom, hogy estig gondolkodj ezen. Mert én egy szempillantás alatt elintézem, hogy mind Shefielben dolgozzanak tovább … - mondom és magára hagyom a gondolataival. Nekem sincs ínyemre ez a dolog, de ha nem hagy más választást megteszem...